[Verse 1] :
Minden napot úgy élek, mint ha az volna az utolsó
Minden mondatot úgy írok, mintha nem maradna több szó
Ezt most neked, ezt most rólad, ezt most érted
Bár nem kérted, de életem része vagy
Mikor a szerencse magamra hagy
A valóságra eszmélek
Az emlékek mögé nézek
és Te kacsintasz vissza rám
Minden másodperc árván telik nélküled
Mint egy elhagyott épület
Minden sorom egy újabb gondolatot ültet
Nem értik sokan, hogy a Feri egyik pillanatban sír,a másikban robban
Egyik percben szerelmet vall
A másikban vadállat módra hoztam közétek a balhét, ha tapsoltatok
Akár a szajrét vittem az ágyamba
Plafonomon az élet szabályait kutatva egyetlen dologra jöttem rá: Hogy semmi sem biztos!
A sok tanulság nem titkos, mégsem beszél róla senki
Hogy most még itt vagy
Aztán holnap meg hűlt helyed teszi üressé életem
Egyik pillanatban a fülembe súgod, hogy szeretsz
én válaszként, hogy kellesz
De ez mindig tovaszáll
Azt hiszem, itt nincs korhatár!
Emlékeim lehet csalfák
De gyerekként is éreztem
Hogy két kezem az ég felé nyújtva lelkem újabb útra lép
Az albumban tucatnyi kép hordozza a sebeket
Persze idővel lepereg a fájdalom
Mint a lábnyom a Holdon
Mégis élteti a végtelent
Gyere velem, nem késhetem le a sorsom!
Az izgalmat lehet elrontom, de tudom előre a végét
Nem nagy tudomány, csak nézz szét!
Ha velem tartasz, tudnod kell
Hogy meghalok, mikor a Nap felkel
De este újraéledek
Betonházak árnyékában lépkedek árnyként
Lelkem mindentől megvéd
Szíved mást diktál, mint az elméd
Eszed taszítana, de belsőd súgja: Kell még!
(Yo!)
(...eszed taszítana, de belsőd súgja: Kell még!... (Kell még! Kell még!...Kell még!))
[Refrén] :
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad
Bár nem kérted, de itt van, tessék
Belőlem egy darabka mindig veled marad
Ha Feri el is szaladna...
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad
Bár nem kérted, de itt van, tessék
Belőlem egy darabka mindig veled marad
Ha Feri el is szaladna...
[Verse 2] :
Ismerek egy lányt, egy lányt
Akinek a szemében csillog a szerelem
A szeretet, a lélek és az értelem
Aki együtt örül és fél velem
Aki átölel és megment minden percben
Feri, a kemény, a nagyokos, mindenkinél mindent jobban tudó
Nála lennék egyedül a hunyó
Neki bevallanám, hogy csak egy krapek vagyok a vadonból
Aki valaha lerombolt mindent a szívében
Minden válasz elől kitértem, de ha ránézek
Megértem a világ minden fájdalmát és örömét
Hogy talán lehet hajnal még újra örök éjszakám horizontján
Bár nem tudhatom, az élet milyen posztot oszt rám
De küzdök érte, küzdenék, amíg van remény
Amíg van erőm
Addig vakmerőn kiállnék a Végtelen sarkára
Emlékeznék csillogó hajára
Szikrázó szemére, lángoló lelkére, pengeéles eszére
Velem szembe nem volt szemérme
Mert a kulcsom kezébe tettem
Minden éjjel meghaltunk, és újjászülettünk mi így ketten
Ezen a Földön
Ahol szűkös szótáram szavaiból költöm utókorom darabkáit
Elültetem közös erdőnk fáit
Hiszen más nem maradt már itt, a kopár világ alkonyán
Ennyit hagyott rá és rám a betondzsungel
Az alkony szült engem, de most hajnal
Gyere, fuss el velem a világ végénél távolabb!
Ahol sorsunk, pár gombolyag, egymásba fonódik
Kérlek, maradj itt velem, amíg meg nem halok!
Amíg le nem hunyom örökre a szemem
Addig érezzem, hogy a szerelem -
Ahogy a kezed a kezemben éltet
Majdan, ha eljön az idő, új világot hoz el nekünk
Kérlek, csókolj meg és ölelj át
Mint a fák a mezőt, mint a házak a várost, mint a felhők az eget
Az alkony fia vagyok, és téged, a Hajnal lányát, míg csak dobog a szívem, szeretlek!...
(...Az alkony fia vagyok, és téged, Hajnal lányát szeretlek...!)
[Refrén] :
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad
Bár nem kérted, de itt van, tessék
Belőlem egy darabka mindig veled marad
Ha Feri el is szaladna...
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad
Bár nem kérted, de itt van, tessék
Belőlem egy darabka mindig veled marad
Ha Feri el is szaladna...
[Verse 3] :
Ismerek egy lányt, akire, ha gondolok, szívemben kést forgatva írom a sorokat
Ujjaimon több tonnás súly
A lelkem markolat, agyam ravasz, és lő a gondolat
Amíg én a Kojsszal meg a Gőzzel söröztem, te valaki mást szoptál
Valaki más élvezett beléd
Kemény szavak ezek, az is kemény, amit tettél
Megetettél, én meg azt hittem, semmi más nem kell, csak egy lány: pont te
Nevetve a világon raktam életem kezedbe
FankaFeri nem nagy kan, tudja, aki ismer
FankaFeri nem izmos, tudja, aki ismer
FankaFeri nem jóképű, tudja, aki látott
FankaFeri nem is gazdag, ezt is tudják jópáran
De FankaFeri kiáll azért, akit szeret: remélem érted már!
Tudom, egyetlen percért sem kár, amit él az ember
Hiszen minden ''miért''-nek van ''mert''-je
és ki más, ha Fanka ne merne beleröhögni a Sors szemébe
Erről szól minden dalom
Valaki engem akart, valakit én akartam
és most a fájdalom nyitja ki szemem, hogy lássak, ne csak nézzek
Mondhatnám az utca nyelvén: kajakra átbasztál!
Mondhatnám kultúráltan: zátonyra futott kapcsolatunk!
Mondhatnám, ahogy a haverok: FankaFeri, jól beszoptad!
Mondhatnám, ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön
és ezért rúgtál belém a földön...
[Refrén] :
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad
Bár nem kérted, de itt van, tessék
Belőlem egy darabka mindig veled marad
Ha Feri el is szaladna...
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad
Bár nem kérted, de itt van, tessék
Belőlem egy darabka mindig veled marad
Ha Feri el is szaladna...
